Növekvő hatékonyság: a munkabér ára

Január elsejétől korábban sohasem látott mértékben emelkedik a minimálbér. Dolgozói szemmel ez örömteli, ám a munkaadóknak a plusz forintokat valahonnan ki is kell gazdálkodniuk, ami nem könnyű, hiszen a tapasztalatok alapján a hatékonyság rendre elmarad a kötelező bérnövekedéstől. A sok módszer közé tartozhat a folyamatok és felhasznált eszközök modernizációja, a szoftveresítés és az adatalapú döntéshozatal.

Minimálbér?

Az idén nagyjából 250 ezer dolgozót érintő minimálbér – és még inkább a majdnem négyszer ennyi munkavállalónak járó garantált bérminimum – évenkénti emelkedése, ahogy pár EU-tagállamban maga a rendszer is, mindig is az egymással ellentétes vélemények kereszttüzében állt. Munkavállalóként vélhetően nem is létezik olyan magas szám, amit „elégnek” nevezhetünk; és kétségtelen, hogy nemzetgazdasági szempontból is több előnyét sorolhatjuk. Segít a szakképzett munkaerő megtartásában, emelkedése lassíthatja a külföldre vándorlást, a lakosságnál lévő pénzmennyiség növekedésével erősíti a fogyasztást és nem utolsó sorban hozzájárulhat a gazdaság fehérítéséhez.

Ábránkon a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedését mutatjuk meg 2014-től napjainkig:

EU-kitekintő: van, ahol nincs is

Mielőtt az elemzésben továbblépünk, adunk egy kis európai kitekintőt. Az EU 27 tagállamából 21-ben létezik e formula, míg többen, köztük nyugati szomszédunk, Ausztria is a piac önszabályozó szerepére esküsznek, így nincs jogszabályba foglaltan minden munkáltatót kötelező minimálbérük, főként nem garantált bérminimumuk. És ahol van, az összege hatalmas szórást mutat az Unión belül: a valóban minimumot jelentő bolgár 332 és a plafont adó luxemburgi 2202 euró között hétszeres a különbség. Az országok teljes rangsorát alábbi ábra mutatja (Forrás: ec.europa.eu/eurostat) – ha erre pillantunk, 442 eurós utolsó előtti helyünk máris némileg árnyalhatja nemzeti büszkeségünket az utóbbi évtized nagy emelései kapcsán. Tegyük hozzá, e bruttó számok mindent azért nem mutatnak meg, ezeket ugyanis jócskán befolyásolja a helyi adószint, az árszínvonal (ha ezzel korrigálunk, az előbb emlegetett hétszeres különbség a felére csökken), de még az euró és a nemzeti valuták árfolyama is.

És honnan lesz rá fedezet?

Ám ha munkaadói, cégvezetői szemmel tekintünk a minimálbérre és a garantált bérminimumra, e kétségtelen pozitívumok máris egyetlen (sokszor megoldhatatlannak tűnő) nagy kérdéssé redukálódnak: de honnan teremtsünk rá fedezetet?

Egy kisebb részét maga a Kormány rögtön előteremti ugyan általában a járulékok, cégadók mérséklésével (jövőre 2%-kal csökken a szocho, amibe beolvad az 1,5%-os szakképzési hozzájárulás, így az összteher 17-ről 13%-ra csökken, továbbá 1%-kal mérséklődik a kiva), ám ez messze nem elég a 2022-re tervezett 20%-os emelésre, vagyis a 200 és 260 ezer forintra.

Cégvezetőként a feladat tehát adott: a dolgozóknak januártól az ideinél 20%-kal magasabb bért kell fizetni, meg kell tehát teremteni ennek a fedezetét. Hogyan? Alapvetően a termelékenység, a hatékonyság növelésével, mondhatjuk. Ami nyilván globálisan sem, hazai viszonylatban pedig végképp nem is olyan egyszerű feladat – utóbbit sejtetik legalábbis ugyancsak az Eurostat számai (az ábrán: A munkaerő termelékenysége az EU-ban (2019). EU-átlag=100%. Forrás: Eurostat) , amelyek a magyar gazdaság termelékenységének fokozatosan romló voltát mutatják.

Az Eurostat 2019-es adatai az egy foglalkoztatott által megtermelt GDP-t viszonyítják az uniós átlaghoz (százalékban).Hazánk 2019-ben 71,6 százalékon, vagyis hátulról a 3. helyen állt Bulgária és Lettország előtt. Amint az előbb utaltunk már rá, ez romló tendenciát jelent, hiszen tíz éve még hat országot előztünk meg akkori 74 százalékunkkal.

Az érdekesség, hogy hazánkban, amint a számok is mutatják, fentiek tekintetében két ellentétes folyamat zajlik: a termelékenység az elmúlt években leszakadóban van a régiótól (pedig a válság előtt ez éveken keresztül javuló tendenciát mutatott) – miközben a keresetek, közte a minimálbér és a garantált bérminimum is, meredeken emelkedtek, aminek következtében kiemelkedően magassá vált a munkaerő költsége.

A portfolio.hu a közelmúltban alaposabb felmérést készített a minimálbér- és bérminimum-emelés kapcsán, amelyben több szempontból elemezte a várható hatásokat. Így például iparáganként, cégméret és földrajzi szempontok alapján is prognosztizált, amelynek rövid (de nem meglepő) összegzése, hogy a béremelés elsősorban a kisebb hozzáadott értéket előállító szektorokat, a vidéket és a legkisebb cégeket (tehát a kkv-kat) érintheti majd a legérzékenyebben.

Hatékonyságnövelés: az alapoktól indulva

A termelékenység és a hatékonyság növelése tehát elsőrendű feladat – a kérdés egyetemi katedrákat és könyvtárnyi irodalmat ér, plusz a neten pár kattintással business coachok és önjelölt HR-doktorok tucatjainak csokorba szedett tippözönével találkozhatunk – ám aki nem tanítja, hanem csinálni próbálja, tudja, hogy a tankönyv és a hétköznapi valóság itt sem jár mindig kézenfogva.

Ahhoz nem fér kétség, hogy léteznek olyan szabályok, eszközök, módszerek, amelyek szem előtt tartása a hatékonyság növelésének alapfeltétele. Hogy csak párat soroljunk, a világos és egyértelmű (vállalati és egyéni) célok megfogalmazása, a megfelelő tervezés, majd kivitelezés, mérés és ellenőrzés; a dolgozók részére a munkavégzés feltételeinek – beleértve a környezetet, az ergonomikus berendezést és akár a hőmérsékletet vagy a világítást is – és saját alapvető egyéni szükségleteinek megteremtése; de ide számít az új dolgozók pontos betanítása, később folyamatos képzése, az egyéni képességek fejlesztése, a hathatós motiváció (hozzáállás, lojalitás, önállóság), a felelősségi körök tisztázása, a dolgozók közötti együttműködés – vagy hogy akár mindezek „összegzéseként” a sor végén a teljesítményalapú bérezést, mint az egyik jól bevált módszert is megemlítsük.

Megérzések helyett szoftverrel, adatalapú döntésekkel

És semmiképpen se feledkezzünk meg mindarról, ami a fentieket a vezetők számára világosan megmutatja, kézzelfoghatóvá teszi – főként egy nagyobb, akár több telephelyes cégnél, ahol a tulajdonos/cégvezető szeme nem lehet állandóan a termelőcsapaton – vagyis az adatokról, vonatkozzanak azok akár a jelen- vagy távollétre, a munkaidőre, a tervezett és teljesített darabszámokra, vagy bármely más mérhető mutatóra.

A mai modern, covidon és világválságon edzett vállalatvezető ugyanis egyre kevésbé hagyatkozik a megérzéseire: a munka világának átalakulása, a digitalizáció, a virtuális üzleti megoldások gyors térnyerése egyre jobban felértékeli a szoftveres megoldásokat, a tudatos, mérésekre alapozott, adatvezérelt döntéshozatalt, akár a termelő, akár a szolgáltató szektorban, és bármely cégméret esetén.

A Crosssec Solutions (és erre kifejlesztett döntés- és termeléstámogató szoftvere, a Norma) mindebben segíti a vállalatvezetőket a tudatos szervezetfejlesztés során. A szoftver összegyűjti az adatokat, előállítja az információkat, így a vezetőnek marad ideje a csak általa elvégezhető feladatokra összpontosítani: terveket készíteni, motiválni. Ha mindezt jól végezzük, szervezetünk elégedett munkavállalókat tudhat soraiban, miközben figyelembe veszi a vevők, ügyfelek szükségleteit, és a leghatékonyabban használja fel saját erőforrásait