Cikksorozatunk első részében, bemutattuk a teljesítménybér számfejtése során felmerülő általános számítási kérdéseket, és részletesen elemeztük azokat. A második részben az állásidő, távolléti díj, táppénz és rendkívüli munkavégzés kerül a középpontba.

Állásidő

Teljesítménybér esetén is vannak olyan bértételek, amelyeket a besorolási bér alapján határozunk meg. Ilyen az állásidő, amikor a dolgozó önhibáján kívül nem tud munkát végezni. Ilyen eset lehet, ha javítás alatt áll a munkaeszköze és az nem pótolható, vagy bármilyen rajta kívül álló okból nem tudja ellátni a feladatát. Az összes kieső időre a besorolási bér időarányos részét kell számfejteni. Lehetnek egyéb óradíjas tevékenységek, mint például helyettesítési feladatok ellátása, illetve egyéb olyan műveletek, amelyekre nincs közzétett és elfogadott teljesítménykövetelmény. Ezekre az időszakokra szintén a besorolási bér időarányos része jár a munkavállalónak.

Távolléti díj

Természetesen vannak olyan időszakok, amikor a munkavállaló nem dolgozik. Ekkor a részére távolléti díj jár. A távolléti díj meghatározása nagyon egyszerű, ha a fix havibérről vagy órabérről van szó, de teljesítménybér esetén összetettebb a képlet. Mivel a teljesítmény alapján számított kereset jellemzően havonta eltérő összeg, a távolléti díj sem lesz azonos. A távolléti díj megállapítása során az alapbért figyelmen kívül kell hagyni (feltéve, hogy a teljes alapbér teljesítménybér, vagy az időbérként meghatározott összeg nem éri el az alapbért). A havi távolléti díj egy órára jutó összegének meghatározásához a havi teljesítménybér összegét kell elosztani a havi, teljesítménybérrel díjazott órák számával. Csupán a rendes munkaidőben teljesített munkaórákért járó teljesítménybért kell számításba venni, mivel a rendkívüli munkaidőben teljesített munkáért a besorolási órabér jár, a számítás során azt figyelmen kívül hagyjuk. Minden így kapott érték bele fog számítani a távolléti díjba. Ha az adott hónapban a dolgozó például szabadságra megy, vagyis távolléti díjra lesz jogosult, akkor a korábbi időszakokban számított távolléti díjak átlaga határozza meg, hogy mekkora összeget kap az adott napra.

A Munka Törvénykönyve pontosan meghatározza a „korábbi időszak”-ot, ami nem más, mint a  távollét esedékességét megelőző hat hónap. A törvény másképpen fogalmaz, de az összeg ugyanaz lesz: az irányadó időszakban kifizetett teljesítménybérek összegét osztanunk kell az irányadó időszakban teljesített és teljesítménybérrel díjazott órák számával. Ha az munkavállaló munkaviszonya rövidebb, mint hat hónap, akkor a teljes időszakot kell alapul venni. Ha az irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt, tipikusan a munkába állás hónapjában, akkor az alapbért kell figyelembe vennünk, és a besorolási órabér lesz a távolléti díj.

Pl: Munkába állás napja: január 15. Besorolási órabér: 750 Ft/óra

  6 hónap felett mindig az előző 6 havi átlagot vesszük!

A második hónapban az előző havi távolléti díjjal számolunk, a harmadik hónapban pedig a tárgyhót megelőző 2 havi érték átlagával és így tovább, 6 hónapig. Ha viszont már több, mint hat havi adat áll rendelkezésünkre, akkor mindig az utolsó hat hónap átlagát vesszük figyelembe. Vannak olyan esetek, amikor a műszakpótlékokat figyelembe kell venni a távolléti díj számításánál. A Munka törvénykönyve ezt is szabályozza:

• A vasárnapi pótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a vasárnapok egyharmadában beosztás szerinti munkaidejében munkát végzett.

• A műszakpótlékot és az éjszakai bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje harminc százalékának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát.

• Az ügyelet és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó időszakban átlagosan legalább havi kilencvenhat óra tartamú ügyeletet vagy készenlétet rendelt el.

• A bérpótlékot az egy órára járó távolléti díj kiszámításánál úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszakra kifizetett bérpótlék összegét osztani kell az irányadó időszakban, a beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák számával.

 Ha a fentiek alapján számolnunk kell a pótlékokkal, akkor egyszerűen csak megnöveljük a teljesítménybér összegét a pótlékok összegével, a ledolgozott óra nem változik. Így természetesen magasabb távolléti díj értéket kapunk.

Táppénz és rendkívüli munkavégzés

A távollétek egyik formája a táppénz is, azonban erre más szabályozás vonatkozik. Ez lényegében független attól, hogy milyen típusú bérezést alkalmazunk. A számítások alapjául szolgáló összeget nyilvánvalóan befolyásolja a teljesítménybér, de az ellátás kiszámításának módját nem módosítja a bérezés formája.  A táppénz számfejtésére összetett szabályok vonatkoznak, külön törvény rendelkezik az egészségbiztosítási ellátásokról és azon belül a táppénzről. Jelen cikkünkben terjedelmi okokból nincs lehetőség ezt részletezni.

Teljesítménybér alkalmazása esetén is lehet szükség rendkívüli munkavégzés – köznapi megfogalmazásban: túlóra – elrendelésére. A rendes munkaidőn felüli időszakra nem a teljesítmény alapján határozzuk meg a díjazást, hanem a besorolási órabért vesszük figyelembe.